Kiállításmegnyitó a hubArt-ban

A Dusnoki Önképzőkör október 9-én nyitotta meg 2016. évi rendes kiállítását. Ennek apropóján beszélgettünk Hubert Lacival egy szép őszi estén.

Laci, mióta is igazgatod a Dusnoki Önképzőkört?

Az Önképzőkör vezetésének gondolata 10 évre nyúlik vissza, mert Feri bácsi (Sáfrán Ferenc az Önképzőkör alapítója 1993-ban - a szerk.) már akkor emlegette, hogy ő bizony már eléggé elfáradt ebben a munkában és jó lenne, ha én csinálnám tovább. Viszont továbbra is, mintegy főnökként gondoltam rá és nagy örömömre szolgált, hogy köztünk van. Ekkor azonban már a gyakorlati teendőket én végeztem, gondolok itt az anyagbeszerzésre, a kiállítások és táborok szervezésére vagy éppen a külső helyszíneken, például a természetben való festészetre. Tehát azóta folyamatosan belevezetődtem ebbe a munkába. Feri bácsi talán egy kicsit meg volt keseredve, hiszen ő már régóta festett. Emlékszem, hogy általános iskolás koromban mentünk megnézni a kiállítását a Művelődési Házba. Nekem nagyon tetszett és már akkor felfigyeltem rá. Sajnos akkoriban nem értékelték az ő munkásságát. Ő volt egyedül, rajta kívül nem festett senki más, ezért nem váltott ki az emberekből elismerést. Elmondása szerint ez volt az oka csalódottságának és bánkódásának. Viszont velünk nagyon jól érezte magát a rendszerinti jó hangulat miatt. Ferenc nap alkalmából például mindig meghívott minket sült halat enni, vagy virslit sütni. Szerintem az egy igazán jó közösség volt.

Ettől független jó látni, hogy nem adta fel és élete végéig szorgalmazta és támogatta az Önképzőkör munkáját.

Így van. Ő 25 évvel ezelőtt összehívott minket és elindította ezt a folyamatot. Ebben a kezdeti időszakban nagyon sokat foglalkozott velünk, hiszen akkor még mindnyájan "zöldek" voltunk. Rajzból nagyon sokat tudott segíteni.

A csoport tagjainak és egyáltalán egy művésznek milyen érzés, amikor alkotásaiból megnyílik egy kiállítás, amikor más is megszemlélheti munkájának gyümölcsét?

Általában ha valaki valamit alkot vagy létrehoz, az magányos tevékenység. Amikor aztán azt kiállítja, hogy más is megtekintse az egy kicsit olyan, mintha belelátnának az emberbe. Legtöbbször ugyanis az emberről annyit lehet tudni, amit kívülről látnak mások, vagy amennyit ő elmond magáról. Aki viszont bárminemű művészi tevékenységet folytat, annak alkotásai mesélnek az illető életéről. Nálunk a témaválasztás, illetve a színek kezelése stb. mind megismerhetővé teszi a benső világunkat. Volt egy barátom, akivel néhányszor találkoztam egy évben, de igazából a viszonyunk felületes ismeretségnek számított. Egyszer eljött hozzám és körbenézte a képeimet és elmondott engem oda-vissza. A témáim, a színeim alapján teljes pontossággal elmondta, hogy milyen a lelki életem és a lelki világom. Azt is megállapította, hogy mit éreztem, mit gondoltam. Ehhez egy jó érzék kell, neki meg volt ez az adottsága.

Számomra azért fontos az Önképzőkör megmutatása és bemutatása, hogy a faluközösség képet kapjon arról, amivel mi foglalkozunk, amely végül is az ő támogatásukkal jöhet létre, hiszen az Önkormányzat biztosítja számunkra a helyet. Ezáltal nem kell foglalkoznunk például a közüzemi számlákkal sem. Úgy gondolom az a minimum, hogy évente megmutatkozunk és beszámolunk arról, mit csináltunk, mivel töltöttük az egy évünket. A vasárnapi kiállításmegnyitó utáni első találkozásunkkor már említettem a kollégáknak: "Gyerekek, figyeljetek, mert 2017. október 7-én lesz a kiállításmegnyitónk, szóval készüljetek." Számukra is fontossá akarom tenni, hiszen magunkból mutatunk meg valamit, amire bizony egy évig készülni kell. Igenis a legjavát szeretnénk megmutatni a dusnoki népnek, mert azt érdemlik meg. Ez pedig minket is inspiráljon arra, hogy szép és lélekemelő dolgokkal álljunk elő.

Ezek szerint egy kicsit magunkénak érezhetjük mi is a kiállítást?

Igen, így van. Ez közösségi élmény mindenki számára. Az alkotó bízik abban, hogy kíváncsiak rá, de a néző is épül. Ez a fontos és a mai világban különösen is: épüljünk!

Van-e valami változás az idei kiállítást illetően? Ha jól emlékszem a galéria neve megváltozott?

Nem a galéria, hanem az Önképzőkör neve változott meg, amely egy felkérés miatt alakult így. A szabadkai alkotói egyesület, a Pannon Alkotókör - amely elnevezésében az ősi Pannónia provincia emlékét őrzi - egy horvátországi, egy szerbiai egyesület mellett minket kért fel, hogy csatlakozzunk az alkotókörhöz. Ez azzal fog járni, hogy meglátogatjuk egymást, tartjuk a művészeti kapcsolatot és eljárunk egymás táborába.

Ez nagyon érdekes! Hogyan talált rá a Pannon Alkotókör a Dusnoki Önképzőkre?

A kiállításon is résztvevő Viczay Lajos és a Pesztalics Márta szabadkai származásúak. Pesztalics Márta tagja volt ennek az egyesületnek, de a háború elől először Szegedre menekült és most talán egy éve költözött Kalocsára. Miután ideköltözött elkezdett magának közösséget keresni, hiszen közösséghez tartozni fontos, nagyon építő és jó dolog. Így talált a Dusnoki Önképzőkörre, ugyanis a környéken nincs más ilyen csoportosulás. Tehát a kapcsolat ide vezethető vissza.

Hogyan választod meg, hogy ki legyen a vendégkiállító?

Már kb. 25 éve festek, sok táborban vettem részt és a környékbeli festőket is jól ismerem, a barátaim. Mindig olyanokat választok, akik szakmailag minket is húznak felfelé. Tavaly a Farkas Feri volt, aki szintén egy nagyon jó festő, most Köhler Pétert hívtam, aki szintén remek. Jövőre, hogy ki lesz, azt még nem tudom, de biztosan egy környékbeli művészt fogok választani.

Akik eddig nem tették, meddig tekinthetik meg a kiállítást?

A kiállítást az év végéig, tehát decemberig biztosan meg lehet nézni, de terveim között szerepel decemberre egy másik kiállításmegnyitó is, amely egy fotókiállítás lenne régi dusnoki képekből. Már volt ehhez hasonló, amikor a plébániai csoportképek kerültek bemutatásra, viszont most 40-50 éves dusnoki életképekre és faluképekre gondoltam. Amennyiben ez nem jön össze akkor márciusig is megtekinthetők lesznek az Önképzőkör munkái. Márciusban pedig mindenképpen szeretnék a Rendes Kati néninek egy kiállítást rendezni. Kati néni jövőre lesz 90 éves, ezért ez egy nagyobb volumenű esemény lesz, amit már meg is beszéltem vele. Nagyon megbecsült és tiszteletre méltó festő itt a környéken. 70 éve fest, hosszú évekig rajztanárként is tevékenykedett, táborról táborra járt, sok ismerőse van, valamint számos díj tulajdonosa.

Aki kedvet érez az alkotáshoz mikor és hol csatlakozhat hozzátok?

A Dusnoki Önképzőkör minden héten hétfőn és csütörtökön délután jön össze, a nyári időszámításban 15-17 óráig, a téli időszámításban pedig 14-16 óráig a József Attila Művelődési Ház emeleti termében. Lehet minket látogatni is, de ha van valakinek kedve ecsetet ragadni, őt is szívesen várjuk.