Kórustalálkozón jártunk

Az irgalmasság rendkívüli szentéve és Dusnok község 800 éves évfordulójának alkalmából a Szent Cecília Női Kar kórustalálkozót szervezett. A színvonalas eseményen Egyesületünk is nagy örömmel vett részt.   

Amikor 17 év után újra megszólalhatott templomunk orgonája, kántornőnk, Jáksóné Krisztina komoly terveket kezdett el szövögetni annak érdekében, hogy a magas szintű egyházzene művelése és jelenléte visszaköltözzön egyházközségünkbe. Jóllehet, ezt a fajta törekvést már kántori kinevezése után tapasztalni lehetett, hiszen kezdettől fogva hallhattuk a jól képzett, tiszta és pontos énekhangját, amely által rögtön megértette velünk a kántori hivatás lényegét: a liturgia szolgálója, aki mintegy prófétai módon az Isten szépségéből és nagyságából jelenít meg egy kicsiny részletet. Krisztina ugyanakkor nem állt meg a már elsajátított szinten, hanem folytonos továbbképzések alkalmával egyre csak mélyül és fejlődik hivatásában. Úgy tűnik, ez mások számára is vonzó példa, hiszen az általa alapított Dusnoki Szent Cecília Női Kar már 17 tagot számlál.

Így jutottunk el az október 8-án megrendezésre kerülő Kórustalálkozóhoz, ahol Bácsalmásról, Érsekcsanádról, Bátaszékről, Kozármislenyről és Pécsről érkező énekesek biztosították számunkra a felejthetetlen élményt. Az esemény méltón foglalhatott helyet az Irgalmasság szentévének rendezvénysorozatában, hiszen Ferenc pápa kifejezett óhaja volt, hogy a központi római események mellett a helyi egyházak is kerüljenek előtérbe. Az Irgalmasság évének jelmondata - "Irgalmasok, mint az Atya" - arra irányítja figyelmünket, hogy az Isten gyöngéd és jóságos gyermekei iránt. Erről a szeretetről pedig nekünk keresztényeknek kell tanúságot tennünk a világ felé. Ennek a felhívásnak maguk az énekesek tettek eleget azáltal, hogy énekeikkel nem csupán tanítottak, vigasztaltak és bátorítottak, hanem közel vittek bennünket magához az Istenhez.

De hogyan is kapcsolódott bele a Szérűskert Egyesület e nagyszerű kezdeményezésbe? Krisztina azzal a kéréssel keresett meg bennünket, hogy készítsünk az idelátogató csoportoknak egy ajándékot, egy olyan emléket, amelyre rápillantva mindig szívesen gondolhatnak vissza az itt eltöltött időre. Egyesületünk elnöke nagy izgatottsággal vágta rá az igent a feladatra, amely beleegyezés aztán testet, szellemet nem kímélő következményekkel is járt. Csakhogy itt nem a fáradtságra és kimerültségre kell gondolnunk, hanem pozitív értelemben vett következményekre: nyughatatlan fejtörésre, lelkesedésre és buzgalomra. Ennek eredményét az alábbi képen lehet megtekinteni: 

Egy szó, mint száz, mi nagyon örülünk és köszönjük, hogy a részesei lehettünk ennek a különleges eseménynek. Egyúttal ez egy nagy visszaigazolás is volt számunkra, hiszen láthattuk, hogy ebben az esetben hogyan vált valóra Egyesületünk alapgondolata: ha képesek vagyunk önzetlenül átadni, amit tudunk, amit megtapasztaltunk, és amit átéltünk, abból minőség fakad. Éppen ezért továbbra is támogatni fogunk minden olyan kezdeményezést, amely ezt a célt tűzi ki maga elé.